Ünnepkörök

"Az ünnepek az év csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemével kapcsolnak össze bennünket" – Rudolf Steiner



Az évkör ünnepei szorosan összefüggnek az évszakok változásaival, ritmikusan követik a Föld körforgását, mindez a ki- és belégzés ritmusa, amely megszabja az ember életét, munkáját.
A Waldorf pedagógia felfogása szerint a ki- és belégzés, az alvás és ébrenlét, a nyár és tél hasonló, egymást imitáló ritmusok, melyeknek az ember lényére gyakorolt hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A tavasz és a nyár: a fény, kitágulás-kilégzés, a kifele fordulás és a keletkező élet időszaka, amikor a Föld ereje megmutatkozik. Ilyenkor a rügyfakadás, virágzás, növekedés időszakát éljük meg.
Az ősz és a tél: a sötétség, visszahúzódás-belégzés,  koncentráció,  befele fordulás, elcsendesedés időszaka. Ilyenkor a Föld ereje visszahúzódik, így a növények és az állatok is elcsendesednek.
Az ünnepek megformálásában még bizonyos tradíciók is segítenek, ezek részben ősi, népi hagyományokhoz kapcsolódó természetvallásos megértésből fakadnak, részben pedig keresztény szokásokból. Emellett nagyon lényeges az, hogy átéljük már az ünnepvárás időszakát is, és mindaz, amit teszünk az ünnepvárásban és az ünneplésben, az mind valós részvételt jelentsen.
Alább egy táblázatban megnézhetitek az ünnepi időszakokat és a hozzájuk tartozó tevékenységeket. Előbb azonban szeretnék részletesebben írni mindenik ünnepkörről.


ÁPRILIS: Húsvét



A húsvét tulajdonképpeni témája a halál és feltámadás, ennek mélyebb értelméhez a gyermek lassan érik meg. Állandóan körül van véve a meghalás és keletkezés folyamataival, de a tudat szintjén nagyjából csak iskolás korban kezdik foglalkoztatni ezek a kérdések. A meghalásban már benne van egy új élet csírája – ezt tanítja nekünk a természet a legváltozatosabb módokon. Tavasszal kialakulnak a rügyek, ezzel gondoskodik a természet az új levelekről, ősszel pedig elhullnak a régi levelek, az életerők pedig visszahúzódnak. Az érett gyümölcsök táplálékul szolgálnak vagy elhalnak és elrohadnak. Bennük képződött az új mag, amelyből – a kedvező körülmények kialakulásával – előtör az új csíra. Hasonló példa az állatvilágból a hernyóé, ami a bábból pillangóvá változva repül ki.
Az egyik hozzánk legközelebb álló, "legbeszédesebb" kép a halál és feltámadás viszonyának szemléltetésére, a mag. Ezért csodálatos és mélyértelmű tevékenység a gyermekekkel magot ültetni a húsvétot megelőző időszakban.
A másik húsvétra vonatkozó jelképünk a nyúl, amely az önzetlenséget jelképezi. Régi legendák és mondák ábrázolása szerint a nyúl kész odaadni, föláldozni magát más lényekért. Vadászok elbeszéléséből tudjuk, hogy a nyúl képes beugrani egy másik üldözött nyúl helyébe és leváltani őt a hajszában, tehát érte önzetlenül feláldozni magát. Az önfeláldozás a nyúl lényéből fakad, nem pedig tudatának teljesítménye.
A tojást mint az eredet és kezdet jelképét a kereszténység az emberiség történetének legnagyobb újrakezdésével hozta összefüggésbe, azzal a fordulattal, hogy a Jordán vizében történő keresztelőn a názáreti Jézus-ember egyesült Krisztussal. Emberi testbe vetett isteni lényként szenvedte meg a halált, hogy végül legyőzze azt, ettől kezdve pedig minden ember keresheti és megtalálhatja őt.
Az emberi lények újból és újból nekilátnak felkutatni az igaz belső utat, az élet értelmét, odafigyelve a saját maguk és mások életében előforduló sorszerű eseményekre. Erre akar emlékeztetni a húsvéti tojás, mely nem kitárva fekszik előttünk, hanem el van rejtve, ez készteti az akaratot a keresésre. A gyerekek számára a húsvéti tojás keresése a felfedezés örömét nyújtja. E vidám keresés és rátalálás tulajdonképpen annak a belső igyekezetnek a kifejeződése vagy megelőlegezése, amit felnőttként gondolati síkon teljesít majd.



A búzaszem meséje

          Hol volt, hol nem, volt egyszer egy búzaszem. Boldogan és gondtalanul éldegélt családjával egy nagy kenderzsákban. A zsák egész télen egy gazda kamrájában álldigált, de most, amikor a tavasz gyönge és meleg lehellete ébrsztgette a természetet, a mi gazdánk is elindult a mezőre vetni.
          Így történt, hogy egyik reggel a búzaszem nagy dübörgésre ébredt, és arra, hogy rázkódik a két ökör húzta szekéren. A szekér éppen a frissen szántott mező fele tartott. A kis búzaszem így gondolkodott magában: – Szép csendben maradok, türelmesen megvárom, mi lesz...
          Hirtelen erős, izmos kéz nyitotta ki a zsák száját, kivett egy marék magot és szétszórta a szélbe. Kis idő múlva a kis búzaszemre is sor került. Érezte, hogy repül.
          – Hű, repülök, ég és föld között szállok – majd nyomban egy hideg helyre pottyant. – Brrr, nagyon sötét van itt és hideg. Nem is ez a legnagyobb baj, de barátok és tesvérek nélkül maradtam – gondolta, és nagyon elszomorodott. Akkor kezdett nézelődni, és kiabálni:
          – Ha-hóó, ha-hóó! Nem hallotta senki, nem felelt senki.
          Sok idő múlva odament hozzá egy sápadt tüske:
          – Ejnye, miért csapsz ilyen nagy zajt? Csillapodj, és hallgasd meg, mit mondok:
                    Földbe jutottál,
                    Földben fogsz meghalni,
                    Napot többet nem fogsz látni!

          Csak most rémült meg igazán a búzaszem. Lehajtotta a fejét és megpróbált olyan kicsire összehúzódni ruhájában, amilyenre csak tudott... És egyszer valami hozzásimult. Csipp, csepp, csipp, csepp – egy esőcsepp simogatta kedvesen.

          – Búzaszem, búzaszem, ne veszítsd el reményedett, ne bánkodj! Engem a Nap küldött hozzád. Hív téged, már vár rád.
          De nem volt ideje a búzaszemnek örvendezni, mert útját állta egy nagy kő. Bármennyit is erőlködött, hogy eltaszítsa, nem sikerült. Ereje elhagyta, bátorsága is mintha eltűnt volna. A sápadt tüske újra közeledett:
          – Látod, nem hittél nekem! Csillapodj, és halld meg, amit mondok:
                    Földbe jutottál, ...

          Nem lehet tudni hogy, de éppen akkor a búzaszem hátánál egy téli álmából ébredező vakond keresgélt élelem után. Ahogy kutatott, véletlenül eltaszította a búzaszem elől a követ. Már nem állt az útjában a kő. A búzaszem nem törődött többet a tüskével, és boldogan folytatta útját.

          De hosszú az út a Napig, és még sok akadály áll azok útjában, akik őt keresik.
          Most a búzaszemnek egy réteg agyagon kellett áthatolnia. Bármilyen derék mag is volt, nem tudott. A sápadt tüske nem felejtette el újra a fülébe súgni:
                    Földbe jutottál, ...

          A búzaszem letörve, búslakodva üldögélt. – Forduljak vissza? Nem lehet. Menjek előre? Nincs erőm. Mintha meghallotta volna gondolatát az agyagos földben egy kis hernyó, szűk folyosót nyitott előtte, éppen a búzának valót.
           A búzaszem csodálkozott egy kicsit a váratlan segítségen, aztán így szólt: – Máris indulok, továbbmegyek. Összegyűjtve minden erejét, elindult, és egyszercsak... meglátta a Napot.
           A búzaszem ragyogott örömében. Felemelte karjait, és mit látott maga körül? Mindenhol ott voltak a rég nem látott tesvérei. Most mind új ruhában voltak, ünnepi ruhában: az újjászületés ruhájában.





Március – nagyböjt – tavszváró időszak



Ekkor kezd a természet ébredezni, mindenütt új élet készülődik, amit a gyerekek is hamar megéreznek és egyre gyakrabban vágynak kinn lenni, a szabadban. Felfigyelnek minden mozgásra, ami ezen időszak alatt a természetben megtapasztalható: a rügyek kibomlására, a füvek, virágok növekedésére, bogarak ébredésére, a madarak énekére. Ha egy lassan kúszó csigát figyelnek meg, akkor rögtön eszükbe juthat a csiga-mondóka.
Ebben az időszakban sokszor énekelik a következő dalt: „Földanya, földanya, hol vannak a virágaid? Alszanak, alszanak a földben, mígcsak fel nem ébreszti őket a napsugár.”
Zwacknak, a törpének a történetét is nagyon kedvelik a gyerekek, mivel igen eredetin adja vissza a tavaszi hangulatot:
Zwack, a törpe a sűrű erdőben talált egy  virághagymát, amiből tavasszal egy kék virágocska bújt ki. Zwack, a törpe erre a nagy eseményre odahívta gyorsan a nyulat mohával borított rejtekéből: Szaladj gyorsan, újságold el mindenkinek, hogy az én kicsi virágocskám virágzik! Erre mindenki odasietett Zwackhoz, a törpéhez: a pacsirta a levegőből, a vakond a föld alól, a szarvas a biztos rejtekéből bújt elő, még az őzike is odaszaladt. Mindenki eljött, hogy megcsodálja a kék virágocskát, ami a tavasz ünnepére virágzott ki.

Ilyenkor átrendezik az évszakasztalt is, az óvó néni zöld teritőt terít rá, amit helyenként egy-egy rózsaszín fátyollal egészít ki. Egy nagy vázába rügyező ágakat, kis vázákba pedig tavaszi virágokat tesznek (ezeket általában a gyerekek szedik). Ide kerülnek még azok a kisebb dolgok, amiket a gyerekek gyűjtenek, ilyenek például az üres csigaházak. Húsvét közeledtével az évszakasztalra helyeznek egy kosarat is, ebbe gyűjtik a gyerekek által hozott, kifújt tojásokat. Ezeket a tojásokat a húsvéti vakáció előtt közösen festik meg.




Húsvét előtt tíz-tizennégy nappal megszervezik a húsvéti nagytakarítást. A hosszú tél után és a közelgő ünnepre készülvén, ez a nagytakarítás a rákészülés része, gyerekek szívesen vesznek részt benne.
A várakozás idejét, mely alatt most a húsvét, a feltámadás ünnepét várjuk, a nagyböjti időszakban a tojásfán mérik-számlálgatják. Ehhez tojásokat festenek, mire aztán a tojásfán sok-sok tojás csügg (pontosan negyven darab, ami a nagyböjti napokat jelképezi), elérkezik a húsvét is. Fontos, hogy a várakozás idejében a gyerekek az érzékeik révén kapcsolódjanak mindenhez, és ezt a tetteikben élhessék meg.


Ebben az időszakban a körjáték is a tavasz ébredéséhez kapcsolódik, tavaszváró, -csalogató dalokkal, mondókákkal, belülről kifelé és lentről felfelé haladó mozdulatokkal egybekötve. E mozdulatok megjelenek bizonyos köralakzatokat idéző játékok keretében is, melyekben az erőt dobbantásokkal, ugrásokkal, forgásokkal érzékeltetjük. Váltogatjuk a gyors-lassú, a halk-hangos ellentétpárokat is, a zárt forma és a benne foglalt erő és feszülés érzetének felerősítése érdekében.

"Süss ki, süss ki napocska
 Isten napocskája
 Sót törünk, borsot törünk,
 tökkel harangozunk."

"Süss fel, nap, fényes nap

 Kiskakas kukorékol, megvirrad.
 Kósza ködök szakadoznak,
 Bárányfelhők oszladoznak
 Aranyajtók nyiladoznak,
 Süss fel, Nap, fényes Nap."


Az ünnepkör főbb tevékenységei a séták, kirándulások, természet-megfigyelések, a tojásfestés, a tálkába, kertbe való ültetés, a kertgondozás, a háztartási munkák, a mosás, takarítás, a varrások, szövések stb.






Február – farsangi időszak


A farsangi időszak vízkereszttől a húsvét vasárnapját megelőző hathetes böjt kezdetéig tartó periódus. Ebben az időszakban mi is kezdünk megnyílni a külső hatásoknak, igyekszünk látványosan is visszaszorítani, elijeszteni azokat az erőket, melyek nehezen engednek a tél fogságából. A farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap a farsang farka, ami nagy mulatságok közepette, téltemetéssel zárul.



A farsang időszaka könnyedebb, felszabadultabb ünnepkör az év ritmusában. Minden évben más-más téma köré építve teszik emlékezetes élménnyé a gyerekek számára. Ez alatt konkrétan azt kell értenünk, hogy az egyik gyermek nem öltözhet, mondjuk, bálnának, másik robotnak, míg hárman tündérnek vagy hercegkisasszonynak. Általában az óvó néni és a szülők közösen kitalálnak egy témakört, ami lehet akár egy mesejelenet is, de bármi más is, mint például a királyi bál. Ez éppen megfelelő keretet nyújt a beöltözéshez, hiszen így minden kislány lehet királykisasszony, hercegkisasszony, vagy éppen tündér, a fiúk pedig királyfiak, vitézek, varázslók… akiket csak meghívott a király. Az is természetes, hogy a királyi lakodalomban finom süteményeket szolgálnak fel. A jelmezeket és a süteményeket otthon készítik el – szülők és gyerekek közösen. Az óvodai termet pedig az óvónénik díszítik fel a témának megfelelően, hogy mire a beöltözött gyerekek megérkeznek, a szerepeiknek megfelelő világba lépjenek be.


Fontos, hogy a farsangi népszokások mellett más és más oldalról is átérezhessék a gyerekek azt, hogy a beöltözéssel, a jelmezhez kapcsolódva egy másfajta szerepbe lépnek. Ezért a tevékenységek úgy vannak kitalálva, hogy segítségére legyenek a gyermeknek abban, hogy viszonyt létesítsen jelmez adta szerepével, elmélyüljön abban. A farsang alkalmával témának választják továbbá magát a telet is, leginkább a tél búcsúztatását, ilyenkor a magyar népszokásokhoz kapcsolódva tevékenykednek – pl. alakoskodásokkal, fiú- és lánycsúfolókkal, farsangi népi játékokkal.
Ehhez az időszakhoz kapcsolódva elkezdik az iskolába készülők a "vizsgamunkák" elkészítését, kihasználva életkorukból adódó "unatkozó kedvüket".
A naponta ismétlődő körjáték ilyenkor mindig a farsangi témához kapcsolódik, versek, dalok, mozgások együttesében valósul meg. Körjátékok, tapsjátékok, tánclépések, ügyességet, gyorsaságot kívánó játékok alkotják a mozgások alapját.
Ebben az időszakban fontosabb napi tevékenységek a szövések, fonások, körmöcskézések, alkalmanként az agyagozás, a hajtogatások, a fánksütés, perecsütés, a gyöngyfűzések, az adott témához kapcsolódó tevékenységek pedig lehetnek egyensúlyozások, súlyemelések, varázslások, jelmezkészítések.
Természetesen a szabad játék során is hasonló témájú játékok hangsúlyozódnak – mint például a horgászos játék, a varázslások, a "kötéljárás", a táncolások, dramatikus szerepjátékok, a kertészjáték, a mosás, takarítás, az orvosos játék.
Ilyenkor a gyerekek érdeklődéséből fakadóan szoktak megjelenni a találós kérdések, a nyelvi szójátékok, mivel élvezettel fejtik meg ezeket.
A farsangi időszak meséi például Az aranyszőrű bárány, a Brémai muzsikusok vagy Az orsó és a vetélő meséje. (A meséről még itt olvashattok)





Január: három királyok – vízkereszt időszaka



Az ünnepkör első egy-két hetében a gyerekek a bibliai történettel annak egy kevéssé ismerős oldaláról ismerkedhetnek meg: a három királyok nézőpontjából megközelítve azt, mivel a három király más minőséget jelenít meg a gyermekek számára, mint a betlehemes (adventi időszak). Ez a minőség a jövőbe látás tudományát és az égi bölcsességet jelenti. Ezt ritmikus körjátékon belül, a három királyok játékon keresztül érzékeltetik a gyermekekkel, így a születés két pólusát is átélhetik.



Az ünnepkör második felében a vízkereszt, vagyis a megkeresztelkedés, a Szentlélek befogadása kap fontosabb szerepet, ami reménysugárként, a belső világ felszabadulásaként jelenik meg. Ez egyben a csillagok időszaka is, ezért ennek az ünnepnek a motívuma a csillag, ami a napi tevékenységekben is megjelenik. Ilyenkor színes selyempapírból csillagokat hajtogatnak a gyerekek, melyeket az ablakokra tűznek. Ebben az időszakban a télre is odafigyelnek és minden, a tél adta lehetőséget megpróbálnak kihasználni, így közelítve a természethez. A magyar hagyományokhoz kapcsolódva, ebben az időszakban a  gyerekek gyapjúmunkákat készítenek, megismerkednek a körmönfonással is, az így készült fonat alapmintázata a csillag motívumát idézi, és könnyen a gyerekek kedvelt játékszerévé válik.


A ritmikus körjáték alatt minden nap eljátsszák a három királyok játékot. Téllel kapcsolatos mondókákat, verseket mondanak, dalokat énekelnek, ezeket olyan mozdulatokkal kísérik, melyek bentről kifelé indulnak, illetve az évszakhoz, a téli játékokhoz kapcsolódnak.
Az ünnepkör tartalmához kapcsolódva olyan meséket mesélnek, nelyekben a jövőbe látás tudománya, a szeretet és bölcsesség, az egészség és gazdagság hármassága jelenik meg. Ilyen mesék a Holle anyó meséje, A tizenkét hónap meséje is. Az ünnepkörökhöz kapcsolódó meséket megtaláljátok itt



December: Adventi időszak

Az út Szent Mihálytól karácsonyig a külső fénytől a belső fényhez vezető út, ezt nevezzük mi adventi időszaknak.

Advent időszaka a befelé fordulás, elcsendesedés időszaka és egyben felkészülés a téli napfordulóra, karácsonyra, a Fény születésére. Ez a várakozás időszaka, a sötétségben világosságra vágyunk, és reméljük, hogy eljön. Arra készülünk, hogy lelkünkben megszülessen Krisztus, a Fény.
Egy ilyen befelé forduló út gyakran fárasztó, nehéz, és csak állandó fáradozások árán, kis lépésekben valósítható meg. A belső nyugalmat és csendet, mely a lelki béke alapfeltétele, éppen az adventi időszakban igen nehéz megteremteni, de erre kell törekednünk.


Az advent a helyteremtés, a befogadás időszaka. Ebben az időszakban helyet teremtünk a karácsonyi születés befogadására. Ilyenkor a gyerekek közösen kitakarítanak, megtisztítják a játékeszközöket és elteszik azokat, ezzel is várva az ünnepet.
Reggelente az évszakasztalnál karácsonyi dalokat énekelnek. Ámulattal figyelik az évszakasztalt és az azon történő változásokat. Az évszakasztalon ebben az időben a szent pár útkeresését ábrázoljuk. Azt a hosszú utat, melyet József és Mária megtettek, amíg eljutottak Betlehembe. Minden nap meggyújtják az adventi koszorún a gyertyát, gyertyákat, miközben minden héten más-más gyertyagyújtódalt énekelnek. Ezzel, illetve az évszakasztalon a szent pár haladásával érzékeltetjük az idő múlását. 

Ekkor készülnek el az adventi tálak is, úgy, ahogyan a Földön az élővilág fejlődött.
Kövecskékkel, mohával töltik meg a tálkákat, tesznek bele gyapjúból készült báránykákat, valamint egy méhviasz gyertyát is, amivel az emberi én megjelenését szimbolizálják.
Szokássá vált még, hogy mézeskalácsból készítenek finom süteményformákat, melyeket a gyerekek majd az otthonukban helyeznek el, általában kikészítve a Jézuskának, hogy ezzel is díszítsék a karácsonyfát.


Amit a felnőtt lélekben él át, az a gyerekekben cselekedve, kézzel-lábbal valósul meg. Ezért tartják az Adventi Spirál Ünnepélyt a Waldorf óvodákban, ahol a gyerekek egy földre rajzolt, fenyőágakból kirakott spirált járnak be, melynek a közepébe helyezett nagy gyertyától, fénytől meggyújthatják saját kis fényüket, lángjukat. A spirál szimbolizálja az emberi lélek útját saját belső, isteni lényéhez. A gyertya jelképezi az osztódást a szeretetben – a viasz önmagát emészti föl, hogy beteljesíthesse feladatát, teljes önátadást, odaadást jelent. A fény a szeretet szimbóluma – ha osztod, nem fogy el, hanem még több lesz belőle, gazdagodik. Ezen az ünnepen ezt kell átélni, megtapasztalni. A gyerekeknek nem kell megmagyarázni a szimbólumok jelentését, sem az ünnep lényegét – elég, ha ők megteszik az utat és átélik az ünnep hangulatát. Szülők és gyerekek közösen énekelve bemennek a terembe, ahol a spirál belsejében elhelyezett gyertya ég, és körbeülik a spirált. A gyerekek egyedül, vagy egyik szülő kíséretével, egyenként mennek be a spirálba, meggyújtják saját kis gyertyájukat és leteszik a spirálon elhelyezett csillagok helyére, a csillagot elveszik és kezükben tartva visszamennek a helyükre. Az összes gyertya elhelyezése után még maradnak egy keveset a helyükön, azután csendben kimennek. A gyerekek utolsó élményként a világító fényutat viszik magukkal.

Ezen az ünnepélyen megélhetik évről évre az emberi aktivitás lényegét. Az ember ha befelé megy, vagyis nagy figyelemmel tanul, dolgozik, elmélkedik, bent fényt talál. Ez a fény közös, mindenki számára megtalálható. A megtalált közös lángnál meggyújyhatja saját fényét, kihozhatja a többieknek, azaz nem rejti el magának, hanem odaadja a közösségnek, hogy ezáltal egyre melegebb és világosabb legyen azon a helyen, ahol éppen vagyunk. Ezért a spiráljárás csodálatos mélységű ráhangolódás lehet az ünnepre.





Szent Miklós ünnepe

Természetesen ebben az ünnepkörben Szent Miklós is ellátogat a gyerekekhez. azért, hogy elvigye Máriának és a kis Jézusnak a gyermekek szeretetét. A gyermekek számára ő az Ősatya megjelenítője is, aki fontos előkészítője a karácsonyi eseményeknek. Ezért ő egy méltóságteljes jelenség. Fehér alsóruháján kék csillagköpeny, püspöksüveget visel, kezében spirál alakban végződő pásztorbotot tart. Ajándékot ad minden gyermeknek, egy-egy aranydiót és egy zsákocskát mézeskaláccsal, gyümölccsel és magvakkal.
Szent Miklós jóságot, szeretet gyűjt itt a földön és a megtisztulást keresi a szívekben, hogy ezt magával vihesse az égbe Máriának, aki majd ebből szövi a palástot a fázó kis Jézusnak.






Az adventi időszak vége - pásztorjáték 


A karácsony maga természetesen otthoni ünnep, a Waldorf óvodákban éppen azért nem állítanak karácsonyfát, hogy a gyermekek átélhessék a karácsony egyszeriségét. Az óvoda inkább az ünnep előkészítésében tud segíteni, a családban pedig meg tudja élni a karácsony csodáját.

Advent idején az óvodában pásztorjátékokat játszanak a gyerekekkel. Ezek a játékok Mária és József szálláskeresését a pásztorok szemszögéből mutatják be, ahol a pásztorok a földiességet, az emberi sorsot érzékeltetik.  Mivel minden nap eljátsszák a történetet váltogatva a szerepeket, így alkalma nyílik minden gyermeknek több szerep átélésére és könnyen megtalálhatják azt a szerepet, amelyikben jól érzik magukat, megfelel személyiségüknek, képességeiknek. Az óvodában töltött három év alatt az összes szerepet eljátszhatják. Ez az azonosulás olyan emlék és élmény lesz számukra, mely segíti majd őket énjük kialakításában.

Régen csak a templomokban volt betlehemi jászol, ma már sok házban megtalálható, ahol gyermekek ünnepelnek. A betlehemes nem csak a történelmi eseményt illusztrálja, hanem a karácsony ősképét is ábrázolja. Alakjai megfelelnek a bennünk élő archaikus képeknek:
Mária - az emberi lélek ősképe, aki kész arra, hogy "legyen".József -  sokszor a védelmező, gondoskodó "nevelőatyának" nevezett, a testi létet szimbolizálja, ami a világon való létezésünk földi, fizikai alapja.Pásztorok - a rájuk bízottat, a védelemre szorulót őrzők. Ők hallják az angyal szavát. Ők a belső igazságot képviselik, fogékonyak az Isteni dolgok iránt, szívük telve van tisztelettel és áhítattal. Igazi alázattal tudják imádni a "Gyermeket".Ökör és szamár – ezek a figurák számunkra intésül szolgálhatnak, hogy a karácsonyi eseményeket ne hagyjuk figyelmen kívül, hanem tudatosan keressük a hozzá vezető utat.A Gyermek - aki karácsonykor született, hogy bennünk is, újra, ismétlődően megszülessen Ő, a "Szellemgyermek a lélek ölében".Nincs olyan gyermek, amelyik ne találna valamilyen kapcsolatot a jászol egyes figurái és önmaga között. Szívesen játsszák Mária vagy József szerepét, vagy éppen pásztorok szeretnének lenni. Ha a gyermekek betlehemes játékban vesznek részt, akkor az egész karácsonyt ennek képeiben élik át.



















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések